Féléves a Végítélet, avagy egy picurka meglepi

Szép félévfordulót kívánunk mindenkinek! Ahogy a címből is kiderült, a történet a mai napon töltötte be a 6 hónapot, és bár alig tudtunk szolgálni ez idő alatt fejezetekkel, a nyári szünetben igyekszünk ráhúzni; az a terv, hogy a meglévő fejezetek számának minimum a dupláját fogjuk produkálni azalatt a rövid két-három hónap alatt.

Úgy gondolom, tetszeni fog nektek ez a kis meglepetés, amivel Sophia saját kezűleg szenvedett meg, de végül sikeresen befejezte, és én személy szerint véglegesen beleszerettem. Még nem döntöttük el, hogy hova pakoljuk ki, esetleg kapjon egy külön oldalt vagy modult, de nemsokára ez is kiderül. Valamint pénteken érkezik a 11. fejezet, azt se felejtsétek el, és mivel nekünk aznap kezdődik a szünet, már nem kell sokat várni a 12. részre sem. 

Tehát akkor jöjjön a meglepetés, ami...

Sophia S. Argent: 

VÉGÍTÉLET

Mint megkínzott, vérbe fagyott szobor, 

Másik a munka uralmában robotol. 

Íme két apa, kinek sorsa
Kihatással volt a lányukra. 

Mint magányos, elakadt árva, 

Kinek földbe temetődött családja. 

Fölényes személye múló álca, 

Hiszen porrá vált minden vigasztalása. 

Mint reménytelen, elhagyott bölcs, 

Kinek élete borzalmakat ölt. 

Halovány reménye semmissé vált, 

Mikor démonai uralmukba hajtották. 

Négy félelem, négy lélek, 

Kísérteni fognak, ameddig éltek. 

Döntésetek a végzetetek, 

Mit a valóért tűzbe tettetek. 

Kárhozat? Szenvedés? Átok? 

Az ég sem tudhatja, mi vár rátok. 

De az esküt visszavonni nem lehet, 

S köt a munka tilalmához a tisztelet. 

Míg az igazság hajnala nem érkezik el, 

Lelketek féktelen borzalmat visel el. 

Hisz a díszbe öltözött, vérszomjas gyilkos,

Kinek az ölés mindennapos ritmus, 

Véres keze a végletekig elér, 

S egy hurokkal a nyakadon épp felér. 

Bitorló fegyvere oly pusztító s hatalmas, 

Ha próbálnád, sem rombolhatnád le azt. 

Egy percig se hidd a biztonság reményét! 

A sötétben egy Bérlő rád feni fegyverét. 

Legyen az szülő, gyermek vagy árva, 

A sír mindenkinek meg van ásva. 

Aggályok? Kísértés? Borzalom? 

Küldetésetek a legkínzóbb rémálom. 

Mert az utolsó, döntő ostrom 

Brooklyn városában kap otthont. 

Az elmúlás korszaka immár végső, 

A remény sírján porladozó sírkő. 

S mikor azt hinnéd, nincs rosszabb, 

Sorsod megcáfolja állításodat. 

A fegyver védelmében bízol? 

Csak várd ki sorod a vágóhídon. 

Mert ha elérkezik véres órátok, 

Nincs több mentsvár, nincs több átok. 

Ócska, mihaszna pajzs félelmed, 

Mely fő forrása gyengeségednek. 

Dönts a való vagy árulás mellett , 

S ne feledd a fegyvernek tett ígéreted. 

Talán nem látod többé emberi voltodat, 

A vérontás nem törleszti áldozatodat. 

Kegyelem? Téboly? Szánalom? 

Gomolygó lelkednek nincs otthon. 

Mert valami megmérgez, összetör, 

Szívedben meg-megbicsakló tőr. 

Megpróbálhatsz elmenekülni, de mindhiába, 

Lényedet egy gyilkos kerítette hatalmába.

Reméljük, tetszett nektek ez a vers, amit így, a félévfordulóra sikerült összehozni, hatalmas köszönet érte Sophiának! Bár neki elég kevés az önbizalma, ezért pár véleménynek mind ő, mind én örülnénk, legyen ez kritika jellegű vagy csak pár szó. (Ez azért is jelentene nagyon sokat, mivel semmilyen kommentet vagy egyéb véleményt nem kapunk a blogon, általában csak a szavazásnál.)

Előre is köszönjük annak, aki ma velünk  "ünnepel", elolvasta a verset és időt szánt eme bejegyzés tanulmányozására. Valamint köszönjük mindenkinek a sok csereajánlatot, a szavazásokat, amelynél a Nagyon tetszik gomb érte el a legnagyobb sikert, már ez is hatalmas öröm számunkra.

Tehát boldog félévfordulót, és igyekezzetek nem belebotlani egy Bérlőbe, amikor leszaladtok a sarokra tejért!